1810. január 14. · Mór térsége · becsült magnitúdó ≈5,4 · érzékelt erősség ≈VIII (Mercalli)
1810. január 14-én este a Móri-árok térségében pattant ki az a rengés, amely Mórban és a környező falvakban házakat döntött össze, és amelyet az ország nagy részén éreztek. A becsült magnitúdója ≈5,4, az érzékelt erősség a fészek környékén megközelítette a VIII. fokozatot.
Kitaibel Pál és Tomtsányi Ádám a rengésről 1814-ben latin nyelvű tudományos jelentést adott ki — ebben jelent meg a világon az egyik első izoszeiszta-térkép, amely vonalakkal ábrázolta, hol milyen erősnek érezték a rengést. Ez ma minden földrengés-jelentés alapeszköze: egy magyar munka a módszer úttörői között.
A Móri-árok a Vértes és a Bakony közé zárt szerkezeti árok, peremtörésekkel — a rengések ehhez a törésrendszerhez kötődnek. A zóna ma is aktív, a térségben rendszeresen pattannak ki kisebb rengések; ezeket az élő térképen is látni, amikor történnek.
Műszeres mérés 1810-ben még nem volt: a magnitúdó a károk és a korabeli leírások alapján visszaszámolt becslés, a katalógusok között kisebb eltérésekkel. Éppen a Kitaibel– Tomtsányi-féle részletes dokumentáció teszi ezt a rengést a műszer előtti kor egyik legjobban ismert magyar eseményévé.
Komárom (1763) · Kecskemét (1911) · Dunaharaszti (1956) · Berhida (1985)
A számokról. A műszeres kor előtti rengéseknél minden magnitúdó a károk és a korabeli leírások alapján visszaszámolt becslés — a katalógusok között ezért vannak eltérések. A lap a magyar szeizmológiai szakirodalom közismert, konszenzusos értékeit használja, és nem közöl olyan részletet, amely forrásonként ellentmondásos.